Egri Árpád – Alistál

Alistál Csallóköz szívében fekszik 10 km – re Dunaszerdahelytől, a Pozsony – Komárom útvonal déli határterületén. 1940-ben keletkezett Alistál, Felistál és Tőnye egyesítésével. E területet hagyományos néven „Aranykertnek” is nevezték. A település fekvése nemcsak gazdasági fejlődésére van hatással, de az idegenforgalom fellendülését is befolyásolja. Mint a többi csallóközi falvak, Alistál is a nyugodt vidéki hangulattal, és korszerű szolgáltatói hálózattal fogadja a kirándulókat.

Múcska Gergely – Tallós

Galántától 10 km-re délre, a Kis-Duna mellett fekszik. A mai falu a 15. és 16. század fordulóján,
egy kiterjedt mocsaras által körülvett homokbuckák környékén keletkezett. A feltételezések
szerint eredetileg halászok, rákászok és vadászok lakhelye volt. 1760-ban Esterházy Ferenc
kastélyt építtetett itt barokk-klasszicista stílusban. 1763-ban Mária Terézia itt létesítette az első
állami árvaházat a Magyar Királyságban. A falu kegyhelye a temetőben levő lourdes-i barlang,
melyet egy – az első világháború előtti években – Lourdes-ban meggyógyult gyermek szülei
állítottak hálából a Szűzanyának. A falu határában álló Maticza-vízimalom 1893-ban épült. Ma a
népi molnárság technikai emlékét őrzi Dél- Szlovákiában.

Schavel Péter – Illésháza

A községet alakító településekről a korabeli oklevelek legkorábban 1238-ban tesznek említést.

A községet alkotó négy falu (Illésháza, Bélvata, Tonkháza és Kismagyar) mindegyike a 13.
században keletkezett, valamennyi nemesi birtok volt. A település fejlődése során több jelentős
nemesi család játszott szerepet, amelyek közül kiemelhetőek az Illésházyak, a Szerhásházyak,
Pálffyak, Salamonok és Olgyayak. A község jelenlegi formájában immár 50 éve létezik, négy,
korábban önálló település alkotja. Elsőként két falu, Kismagyar és Tonkháza került
közigazgatásilag összevonásra, majd később ez az egység Illésházával és Bélvatával lett
társítva, Új Élet név alatt. Ez a közigazgatási egység a rendszerváltás után is megmaradt.

Vajda János – Nyárasd

Felsőnyárasd a IV. Béla király által a 13. században a pozsonyi káptalannak és a prépostnak adományozott birtokon, Nyárasd határában jött létre. A földesuraknak nagyon jól jövedelmező vizafogó helyük volt itt. A 18. században a községet a nemesi családok vették bérbe. A lakosság ősfoglalkozása a halászat és a vadászat volt. Később ezt kiszorította a földművelés és az állattenyésztés. A több, mint 900 éves falu számos látnivalóval, gazdag kulturális élettel és különböző sportolási lehetőségekkel vár mindenkit. A településtől mintegy 3 km-re található a Tőkési-ág, ill. a Kis-Duna összefolyása. Az 1849 januárjában és júniusában a falu határában lezajlott két csatának, valamint a nagy történelmi pillanatoknak faluszerte emlékművek állítanak emléket. Egy kis időtöltés az útmenti kereszteknél, a szakrális szobroknál, a kápolnánál és templomban lelki feltöltődést ajándékoz a látogatónak.

Holík Zsusanna – Nagymegyer

Nagymegyer a Dunamenti-síkságon a Csallóköz délkeleti részén terül el. A város termálfürdőjének köszönhetően került be a köztudatba. A föld mélyéből feltörő termálvíz vegyi összetétele kedvező hatással van az izületi bántalmakra, gyógyító hatással van a hátgerincpanaszokra, és elősegíti a szervezet regenerálódását. A hely már a népvándorlás korában is lakott volt. A város első írásos említése 1268-ból származik, IV. Béla említi egy oklevélben VILLA MEGER néven. A város számos történelmi, kulturális és építészeti műemléket kínál a látogatóknak. Érdemes megtekinteni az Óvárosházát, a kései klasszicista római katolikus templomot, vagy a 19. század 2. feléből fennmaradt kései klasszicista kúriát. A város további fontos műemlékei közé tartozik a szerb katonatemető a tömegsírokkal, valamint a II. világháború áldozatainak emlékműve.

Gerhard Miroslav – Naszvad

Naszvad a Komáromi járásban Érsekújvártól 10 km-re, a Nyitra folyó holtágánál terül el. Az
Árpád-kor végén bukkan fel először a falu neve, amikor az esztergomi érsekség birtoka volt.
Területén jelentős régészeti lelőhelyek találhatóak. A települést a halászat, mezőgazdaság,
valamint a takácsmesterség népszerűsítette. A II. világháború után a magyar lakosság jelentős
részét kitelepítették, de még mindig magyar többségű falu.

Bogdáň Anton – Vághosszúfalu

A mátyusföldi község Vágsellyétől 3 km-re északra, a Vág bal partján fekszik. Vághosszúfalut
1113-ban a zoborhegyi bencés apátság birtokainak határleírásában említik először. A lakosság
főleg mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és halászattal foglalkozik és foglalkozott a
történelem során. A falu két részből áll: a Sorból és a Falu részből. A ‘Vághosszúfalu’ nevet az
egyik hosszú utcájáról kapta, ami régen szinte az egész falut képezte. Testvérfalunak számít a
Vág másik oldalán fekvő Vágkirályfa.

Pavol Horváth – Sopornya

A Galántai járásbeli település Szeredtől 8 km-re délkeletre található. A település első írásos
említése IV. Béla király 1251. július 15-én keltezett oklevelében történt, amelyben megalapítja a
turuli monostort és javadalmakkal, valamint földbirtokokkal látja el. A 18. század elején nagy
pestisjárvány pusztított, a későbbiekben viszont rohamos fejlődésnek indult a település. Lakói
főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A település nevezetessége a klasszicista stílusban épült
római katolikus temploma és a Szent Anna kápolna.

Janka Javorová – Sempte

Sempte Szereddel átellenben, a Vág bal partján fekszik. Szlovák történészek a semptei vár helyén már a 8. században szláv erődítményt valószínűsítenek, mely a Vág folyó itteni gázlóját védte volna. Magyar történészek ezt is Szent István király alapításának tartják. A vár a Vág völgyének és a Prágába vezető kereskedelmi út itteni átkelőhelyének védelmére épült királyi vár, Sempte várispánság központja volt. Sempte várát 1074-ben a Salamon királyról szóló krónikában említik először. Klasszicista Esterházy-kastélya az egykori vízivár helyén áll. A vár a 11. században már állt, 1596-ban korszerűsítették, 1639 után pedig barokk emeletes kastéllyá alakították át. Védműveit 1740-ben bontották el, helyükre nagyméretű parkot építettek. A település nevezetességei közé tartozik a Szent Márton tiszteletére szentelt barokk-klasszicista plébániatemplom is. Semptén a mai napig őrzik a lovas hagyományokat, a település címerében is megtalálható a ló.